| 1 | Dávidé. Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék? |
| 2 | Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek. |
| 3 | Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom. |
| 4 | Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában. |
| 5 | Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. |
| 6 | Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az ÚRnak. |
| 7 | Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg! |
| 8 | Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, URam! |
| 9 | Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem! |
| 10 | Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem. |
| 11 | URam, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak! |
| 12 | Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek. |
| 13 | De én hiszem, hogy még meglátom az ÚR jóságát az élők földjén. |
| 14 | Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban! |
