| 1 | A karmesternek: Az ÚR szolgájáé, Dávidé. |
| 2 | A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, |
| 3 | sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. |
| 4 | Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. |
| 5 | Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat. |
| 6 | URam, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig. |
| 7 | Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, URam. |
| 8 | Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. |
| 9 | Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. |
| 10 | Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot. |
| 11 | Maradj hűséges a téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez. |
| 12 | Ne taposson rám a gőgösök lába, ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze! |
