| 1 | Dávid zsoltára. Emlékeztetőül. |
| 2 | URam, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban! |
| 3 | Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed. |
| 4 | Nincs ép hely testemen sújtó haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt. |
| 5 | Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám. |
| 6 | Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt. |
| 7 | Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol. |
| 8 | Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen. |
| 9 | Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom. |
| 10 | Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom. |
| 11 | Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem. |
| 12 | Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem. |
| 13 | Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap. |
| 14 | De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját. |
| 15 | Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés. |
| 16 | Mert benned reménykedem, URam, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem! |
| 17 | Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog - gondoltam -, ne lennének dölyfösek velem szemben! |
| 18 | Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom. |
| 19 | Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt. |
| 20 | De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. |
| 21 | Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem. |
| 22 | Ne hagyj el engem, URam, Istenem, ne légy távol tőlem! |
