| 1 | A karmesternek: Dávid tanítókölteménye, |
| 2 | abból az időből, amikor az edómi Dóég Saulhoz ment, és jelentette neki, hogy Dávid Ahimelek házába érkezett. |
| 3 | Mit dicsekszel gonoszságoddal, te nagy hős? Hiszen Isten szeretete mindig megmarad! |
| 4 | Romlásomra törsz, te cselszövő! Nyelved olyan, mint az éles borotva. |
| 5 | A rosszat szereted, nem a jót, a hazugságot, nem az igaz beszédet. (Szela.) |
| 6 | Szeretsz bántó szavakat mondani, álnok a nyelved. |
| 7 | Össze is tör téged az Isten végleg, megragad, kiránt sátradból, kitép gyökerestül az élők földjéből. (Szela.) |
| 8 | Látják ezt az igazak és félnek, rajta meg nevetni fognak. |
| 9 | Ez az az ember - mondják -, akinek nem kellett Isten oltalma, hanem nagy gazdagságában bízott, és a megrontásban volt erős. |
