| 1 | A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke. |
| 2 | Magasztalunk, ó Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat. |
| 3 | Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok. |
| 4 | Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait! (Szela.) |
| 5 | A kérkedőknek ezt mondom: Ne kérkedjetek! A bűnösöknek pedig: Ne legyetek fennhéjázók! |
| 6 | Ne legyetek olyan fennhéjázók, ne beszéljetek nyakasan, gőgösen! |
| 7 | Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás, |
| 8 | hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja. |
| 9 | Mert pohár van az ÚR kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön. |
| 10 | Ezt én mindenkor hirdetni fogom, és zsoltárt zengek Jákób Istenének. |
