| 1 | Ászáf tanítókölteménye. Miért vetettél el, Istenem, oly régóta, miért lángol haragod legelőd nyája ellen? |
| 2 | Gondolj gyülekezetedre, amelyet hajdan létrehoztál, örökségedre, a néptörzsre, amelyet megváltottál, a Sion hegyére, amelyen laktál! |
| 3 | Irányítsd lépteidet a régi romokra! Szentélyedben az ellenség mindent lerombolt! |
| 4 | Ellenségeid ordítoztak kijelentésed helyén, és kitűzték ott jelvényeiket. |
| 5 | Olyanok voltak, mint akik a sűrű fák közt fejszét emelnek magasra. |
| 6 | Még faragványait is mind összetörték fejszékkel és baltákkal. |
| 7 | Lángba borították szent helyedet, porig alázták neved hajlékát. |
| 8 | Igázzuk le őket egészen! - mondták magukban, és fölperzselték az országban Isten minden hajlékát. |
| 9 | Jeleket nem látunk, próféta nincs többé, és senki sem tudja, meddig tart ez még? |
| 10 | Isten, meddig gyalázhat az ellenfél? Örökké csúfolhatja nevedet az ellenség? |
| 11 | Miért tartod vissza kezedet? Emeld föl jobbodat, végezz velük! |
| 12 | De Isten a királyom kezdettől fogva, aki szabadító tetteket vitt véghez a földön. |
| 13 | Te szorítottad vissza erőddel a tengert, te törted össze a tengeri szörnyek fejét. |
| 14 | Te zúztad szét a Leviátán fejeit, és a puszta népének adtad eledelül. |
| 15 | Te fakasztottál forrást és patakot, te szárítottál ki bővizű folyókat. |
| 16 | Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd, te tetted helyükre a csillagokat s a napot. |
| 17 | Te szabtad meg a föld minden határát, te alkottál nyarat és telet. |
| 18 | Erre emlékezz, URam, mert ellenség gyaláz, és bolond nép csúfolja nevedet. |
| 19 | Ne dobd oda gerlicédet a vadaknak, nyomorultjaid életéről ne feledkezz el végképp! |
| 20 | Tekints szövetségedre, mert erőszakkal vannak tele az ország legeldugottabb helyei is! |
| 21 | Ne maradjon meggyalázva az elnyomott, dicsérje nevedet a nyomorult és a szegény! |
| 22 | Szállj perbe, perelj, Istenem! Gondold meg, hogy a bolond mennyire gyaláz téged szüntelen! |
| 23 | Ne felejtsd el ellenségeid hangját, támadóid egyre növekvő zajongását! |
