| 1 | Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek! |
| 2 | Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni. |
| 3 | Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, |
| 4 | nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. |
| 5 | Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak. |
| 6 | Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, |
| 7 | hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait. |
| 8 | Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez: |
| 9 | mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az ütközet napján. |
| 10 | Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását. |
| 11 | Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett. |
| 12 | Őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején. |
| 13 | Tengert vágott ketté, s átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg. |
| 14 | Nappal felhővel vezette őket, éjszakánként pedig tűz fényével. |
| 15 | Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből. |
| 16 | Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket. |
| 17 | De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában. |
| 18 | Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint. |
| 19 | Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában? |
| 20 | A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének? |
| 21 | Az ÚR ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen, |
| 22 | mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében. |
| 23 | Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat. |
| 24 | Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik. |
| 25 | Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak. |
| 26 | Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével. |
| 27 | Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövénye. |
| 28 | Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré. |
| 29 | Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik. |
| 30 | De nem hagytak fel kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel. |
| 31 | Ezért haragra gerjedt ellenük az Isten, megölte legjobbjaikat, leterítette Izráel ifjait. |
| 32 | Ezek után is csak vétkeztek, és nem hittek csodáiban. |
| 33 | Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, esztendeiket rémületben. |
| 34 | Ha öldökölni kezdte őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után. |
| 35 | Meggondolták, hogy Isten a kősziklájuk, a felséges Isten a megváltójuk. |
| 36 | De csak szájukkal hitegették, nyelvükkel hazudoztak neki. |
| 37 | Szívük azonban nem tartott ki mellette, nem voltak hűségesek szövetségéhez. |
| 38 | Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata. |
| 39 | Meggondolja, hogy halandók ők, olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza. |
| 40 | Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban! |
| 41 | Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét. |
| 42 | Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból, |
| 43 | amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején. |
| 44 | Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból. |
| 45 | Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk. |
| 46 | Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak. |
| 47 | Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással. |
| 48 | Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal. |
| 49 | Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét. |
| 50 | Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta. |
| 51 | Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban. |
| 52 | Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában. |
| 53 | Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el. |
| 54 | Bevitte őket szent területére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott. |
| 55 | Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba. |
| 56 | De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit. |
| 57 | Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj. |
| 58 | Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték. |
| 59 | Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt. |
| 60 | Elvetette silói lakóhelyét, sátrát, amelyben emberek közt lakott. |
| 61 | Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe. |
| 62 | Népét fegyver martalékává tette, mert megharagudott örökségére. |
| 63 | Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem énekeltek nászdalt. |
| 64 | Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak. |
| 65 | Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó hős, |
| 66 | és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre. |
| 67 | De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta, |
| 68 | Júda törzsét választotta ki, a Sion hegyét, mert azt szereti. |
| 69 | Magasra építette szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek. |
| 70 | Azután kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül. |
| 71 | A szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és örökségének, Izráelnek. |
| 72 | Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel. |
