| 1 | A karmesternek: "A fiú halála" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. |
| 2 | Hálát adok az ÚRnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet. |
| 3 | Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó Felséges! |
| 4 | Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted. |
| 5 | Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél mint igaz bíró. |
| 6 | Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre! |
| 7 | Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett. |
| 8 | De az ÚR örökké trónján ül, fölállította bírói székét. |
| 9 | Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket. |
| 10 | Az elnyomottak menedéke az ÚR, menedék a nyomorúság idején. |
| 11 | Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, URam, azokat, akik hozzád folyamodnak. |
| 12 | Zengjetek az ÚRnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit! |
| 13 | Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg a nyomorultak jajkiáltásáról. |
| 14 | Légy kegyelmes, URam, lásd meg, míly nyomorult lettem gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából, |
| 15 | hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál! |
| 16 | Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat. |
| 17 | Megismertette magát az ÚR, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.) |
| 18 | A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent. |
| 19 | Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a nyomorultak reménye. |
| 20 | Ne engedd, URam, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek! |
