| 1 | Bizony, megremeg ettől a szívem, és csaknem kiugrik a helyéből. |
| 2 | Hallgassátok figyelmesen mennydörgését és a morajlást, mely szájából jön ki. |
| 3 | Az egész ég alatt szétterjeszti, villámfényét is a föld pereméig. |
| 4 | Utána mennydörgés bömböl, dörög fenséges hangon: szüntelenül hallatszik a hangja. |
| 5 | Csodás hangon mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk. |
| 6 | Megparancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, a záporesőnek és a felhőszakadásnak, hogy zuhogjon. |
| 7 | Minden emberi kezet lefog, hadd tudja meg minden ember, hogy most ő cselekszik! |
| 8 | A vadállat is rejtekébe húzódik, és búvóhelyén tanyázik. |
| 9 | Kamrájából előjön a szélvihar, Észak csillagzata felől a hideg. |
| 10 | Isten leheletétől jég támad, a víz felszíne jégpáncél lesz. |
| 11 | Majd nedvességgel terheli meg a felleget, és villámot szór a felhő. |
| 12 | Gomolyog az körös-körül, hogy az ő irányítása szerint megtegye mindazt, amit csak parancsol az egész föld kerekségén. |
| 13 | Egyszer büntetésül adja földjére, máskor meg szeretetből. |
| 14 | Figyelj csak ide, Jób! Állj meg, és gondold meg Isten csodáit! |
| 15 | Tudod-e, mikor rendelkezik úgy az Isten, hogy villámfénye ragyogjon a felhőben? |
| 16 | Tudod-e, miért lebegnek a fellegek, a tökéletes tudás csodái? |
| 17 | Hogyan melegednek át ruháid, ha nyugton hagyja a déli szél a földet? |
| 18 | Ott voltál-e, amikor a felhőtakarót formálta, mely szilárd, mint az öntött tükör? |
| 19 | Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki? Nem jutunk hozzá a sötétség miatt. |
| 20 | Kell-e mondani neki, ha beszélni akarok? Mondta-e valaha ember, hogy el akar veszni? |
| 21 | Még nem látják a napfényt, bár az ragyog a fellegek mögött, de szél támad, és kitisztul. |
| 22 | Észak felől aranyló szél támad, Isten körül félelmetes ragyogás. |
| 23 | A Mindenhatót nem tudjuk megtalálni, hatalma fenséges. A jogot és a teljes igazságot mégsem nyomja el. |
| 24 | Azért félik őt az emberek, mert rá sem néz azokra, akik bölcsnek tartják magukat. |
