| 1 | Azután így folytatta beszédét Elíhú: |
| 2 | Légy egy kis türelemmel, majd fölvilágosítlak, mert van még mondanivalóm Istenről. |
| 3 | Messziről hozom, amit tudok, hogy igazoljam Alkotómat, |
| 4 | mert beszédem valóban nem hazugság. Tökéletes tudás áll előtted. |
| 5 | Milyen hatalmas az Isten! Mégsem vet meg senkit. Hatalmas, erős szívű. |
| 6 | Nem tartja életben a bűnöst, de a nyomorultnak igazságot szolgáltat. |
| 7 | Nem veszi le szemét az igazról, sőt királyi trónra ülteti, örökre fölmagasztalja. |
| 8 | Ha pedig bilincsekbe verik, és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket, |
| 9 | ezzel tettüket adja tudtukra, és vétkeiket, mert fölfuvalkodtak. |
| 10 | Megnyitja fülüket az intelem befogadására, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságból. |
| 11 | Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, napjaikat jólétben töltik, és éveiket boldogságban. |
| 12 | De ha nem hallgatnak rá, dárda üti át őket, és kimúlnak tudatlanságuk miatt. |
| 13 | Az elvetemült szívűek dacosak maradnak, nem kiáltanak Istenhez, ha megkötözi őket. |
| 14 | Már fiatalon elhal a lelkük, s életük, mint a paráznáké. |
| 15 | A nyomorultat a nyomorúság által menti meg, és a sanyargatás által nyitja meg fülüket az Isten. |
| 16 | Téged is kivezetne a nyomorúság torkából tágas helyre, ahol nincs szorultság, és bőven kerülne asztalodra zsíros étel. |
| 17 | De te igaztalan ítélkezéssel vagy tele, és jogosan ér utol az ítélet. |
| 18 | Csak az indulat ne ragadjon el, ha csapás ér, és ne áltasd magad nagy váltságdíjjal. |
| 19 | Eljut-e hozzá a nyomorúságból segélykiáltásod és minden erőfeszítésed? |
| 20 | Ne vágyódj arra az éjszakára, amikor népek tűnnek el a helyükről! |
| 21 | Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett! |
| 22 | Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester? |
| 23 | Ki kérheti tőle számon magatartását? Ki meri azt mondani róla, hogy álnokul járt el? |
| 24 | Inkább arra gondolj, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek! |
| 25 | Minden ember reá tekint, de mint halandó, csak messziről látja. |
| 26 | Milyen magasztos az Isten! De nem ismerhetjük meg, éveinek száma kifürkészhetetlen. |
| 27 | Mert összegyűjti a vízcseppeket, a felhőből esőt szitál, |
| 28 | amelyet a fellegek árasztanak, bőségesen hullatnak az emberre. |
| 29 | Értheti-e valaki, miért terül szét a viharfelhő, miért dörög annak sátra? |
| 30 | Világosságot áraszt maga körül, de a tenger mélyét beborítja. |
| 31 | Mert ezekkel ítélkezik a népek fölött, de eledelt is ad bőségesen. |
| 32 | Mindkét kezét villámfény borítja, és ráküldi ellenfeleire. |
| 33 | Hírt ad róla a mennydörgés, a jószág is érzi közeledését. |
